Új utakra tart a Mátrai Erőmű

MEGÚJULÓ Visszaforgatná a széndioxid-kvótára kifizetendő költségeket a mezőgazdaságba

Látszólag kikövezett, valójában igencsak rögös úton jár a Mátrai Erőmű. Az idén rá váró, közel 10 milliárd forintos költségnövekedésre ipari parkja bővítésével, naperőmű-, és biomassza tervekkel, a lakossági hulladék energetikai célú hasznosításával válaszol. 

Megnyugtatónak tűnik a Mátrai Erőmű helyzete: az ország második legnagyobb energiatermelőjeként az ország áramfogyasztásának 15 százalékát, a hazai termelésnek közel ötödét adja. Termelése 85 százalékban a Visonta és Bükkábrány térségében bányászott lignitre, 10 százalékban a térségi mezőgazdasági melléktermékekre, 5 százalékban gázra alapul, további forrásként pedig még körülbelül egymilliárd tonna lignittel számolhat. Fejlesztései révén ez évtől bekapcsolódott a rendszerszabályozásba, hatékonyságát növelte, tevékenységét hozzáigazította a piachoz, így az elmúlt években jövedelmezően működött. A társaság működési körülményeire, terveire vonatkozó kérdéseinkre Valaska József, a Mátrai Erőmű Zrt. igazgatóságának elnöke válaszolt. 

Valóban ilyen jó a Mátra helyzete? 

Nem. A Mátra működését és jövedelmezőségét rövidtávon egy a piaci áramárak esése rontja: a válság előtt kilowatóránként 70 eurós átlagárak a túlkínálat miatt mára 50 euró körülire zuhantak. Erre reagálva, jövedelmezőségünk fenntartása érdekében mindinkább olyan szabványos vagy egyedi termékeket kínálunk, amilyeneket a fogyasztó keres. Sokkal súlyosabban érinti a Mátrát az a közel 10 milliárd forintos többletköltség, ami amiatt keletkezik, hogy az uniós klímapolitikai szabályozás szerint 2013-tól az erőműtársaságoknak az összes szén-dioxid kvótájukat a piacról kell beszerezniük. Ráadásul, mivel a kvótaeladásból származó pénz a megújuló alapú energiatermelésbe áramlik, a szénerőművek e befizetéseikkel a riválisaikat támogatják.  

Viszont a szakértők szerint a globális felmelegedésért végső soron a fosszilis tüzelőanyagok a felelősek. 

Még arról is széleskörű vita folyik, hogy van-e globális felmelegedésről, s ha igen, akkor ezt tudjuk-e befolyásolni. Viszont – önmagában helyesen és racionálisan – az európai energiapolitika a dekarbonizációt helyezte a fókuszba, és az ásványi anyagok kitermelésével szemben a természetben szabadon meglévő energiák hasznosítását. A szabályozás üteme és keretei azonban már vitathatók, hiszen az erőműveket terhelő többletköltségek miatt dráguló áramot a lakossági és az ipari fogyasztók is egyre kevésbé tudják megfizetni. 

Viszont olcsóbbak lettek a CO2 kvóták. Emögött a szén-dioxid piaci túlkínálat áll, de az Európai Bizottság éppen egy áremelő hatású piaci beavatkozásra készül. Ha megteszi, már nem beszélhetünk kvótakereskedelemről, csak a termék szabályozott piacáról. Ráadásul a szabályozás nem korlátozza a környezetvédelmi költségekkel nem terhelt, főként ukrajnai áram importját, amelynek árával a közösség erőművei nem tudnak versenyezni.

 Mit tehet ilyenkor a magyar kormány? 

Úgy gondolom, hogy a kormány mozgástere e kérdésben rendkívül kicsi és nincs is jó helyzetben. A Bizottság ki is használja, hogy a gazdasági nehézségekkel küszködő kis országok rá vannak utalva a CO2 kvóta bevételek eladásából származó forrásokra, sőt, éppen a CO2 díjak növekedésében érdekeltek.

Hogyan érintik a Mátrát a különadók? 

Az adókat természetesen befizetjük, sőt, még többet is fogunk fizetni abból adódóan, hogy a legnagyobb nyereségességre törekedve újabb fejlesztéseket indítunk. Ezzel ezen adók egy részét a munkahelyteremtésbe irányítjuk át. Zagytereink rekultiválása során például 15 -30 megawatt fotovoltaikus erőmű létesítésére készülünk, ezzel 135-270 új munkahelyet teremthetünk. Projekteket indítunk az erőmű hosszú távú kiegyensúlyozott tüzelőanyag ellátásának biztosítására is.

 Hol lát egyszerre munkahelyteremtő és jövedelmezőség-növelő lehetőséget a Mátra, összhangban áll a kormány munkahely teremtési programjával?

 Egyrészt tovább bővítjük a Mátra ipari parkját. A terület olcsó gőzzel, árammal és ipari vízzel tudjuk ellátni, ami igen kedvező az energiaigényes tevékenységeknek. Ipari parkunk azon technológiák képviselőinek is vonzó lehet, amelyek az erőmű termékeit vagy melléktermékeit hasznosítják. Készülünk a válogatott lakossági hulladék energetikai hasznosítására is, alacsony égetési díj mellett. Végül hasznosítanánk a térség nem fa alapú biomasszáit. Az évtized második felére a Mátra megújuló energia termelését évi 500 gigawattóra körül kívánjuk tartani. Ha kell, ezt megduplázzuk, de ha a decentralizált erőművek terjedése miatt a megnőnek a biomassza árak, akkor viszont akár ki is vonulhatunk erről a piacról. Az alapcél az értékteremtés, azaz a CO2 kvótákra kényszerűen kifizetendő költségeknek a magyar mezőgazdaságba való visszaforgatása. A Mátrának a változó piaci, szabályozási keretek között új utakat kell bejárnia jövedelmezőséget fenntartására.